Naivság volt részemről azt hinni, hogy a tekercselésnél már semmi nem lehet rosszabb. Hát tévedtem…
Ahogy korábban írtam, a 6. alkalomtól a Vacustylert felváltotta az SPM, azaz a szívópumpás masszázs, vagy nyugodtan nevezzük köpölyözőmasszázsnak, mert a kezelés gyakorlatilag a köpölyözés évezredes hagyományát éleszti fel, persze új, korszerű formában.
A képen is látható ágyra kellett felfeküdnöm – először alaposan bekenték a hasamat egy fura, színtelen zselés anyaggal (olyasmit kell elképzelni, mint amit az ultrahangos vizsgálatok előtt is szoktak használni), amire azért van szükség, hogy jól csússzon az üvegbura (vagy lombik – nem igazán tudom, mi lehet a pontos neve), majd bekapcsolták az ágy mellett látható gépet, és elkezdtek masszírozni. A masszírozás alatt értsd azt, hogy fel-le, jobbra-balra, átlósan húzkodják rajtad az üvegburát, ami a bőrt felszippantja, és az így keletkező vákuummal masszírozza azt. Ezzel tulajdonképpen aktiválják a nyirokkeringést, és fokozzák az anyagcserét a kötőszöveti sejtekben, ami az enzimeket kollagén- és elasztintermelésre ösztönzi, szóval erősíti a kötőszöveteket. Ez ugye nem hangzik rosszul?
De! Próbálok nyomdafestéket tűrő szavakat találni arra, hogy mennyire fájdalmas móka ez, de nem igazán megy a dolog… Annyi biztos, hogy ott, akkor az ágyon mindent, de tényleg mindent bevallottam volna, csak hagyják már abba! Persze azért nem kell megijedni, mert egyrészt az első alkalom sokkal kellemetlenebb, másrészt alkatfüggő is, hogy mennyire vagy érzékeny. Az tény, hogy az én kötőszövetem igencsak kötött, szóval volt rajta mit dolgozni.
A hasam után egyébként a combom következett, majd hasra fordultam, és hátul sem kímélték a lábam, sőt, még a hátam is kapott egy adagot. Először azt hittem, a hasam a legérzékenyebb (ráadásul ez nemcsak hogy fájt, de még csikizett is), de kiderült, a combom külső részén van egy pont, ahol – nem kéne ezzel büszkélkedni – majdnem a könnyem is kicsordult. Szóval ehhez a tortúrához képest igazán megváltás volt a tekercselés.