A rettegett második

2007 július 23. | Szerző: bluebird75

Nem
minden félelem nélkül léptem be újra abba a bizonyos kezelőhelyiségbe,
de elszánt voltam… A véraláfutásokat azért persze megemlítettem,
így alacsonyabb fokozatra állították a gépet (ha tudtam volna,
hogy lehet szabályozni, már az első alkalommal sírva könyörögtem volna
érte), és így már közel sem volt annyira borzasztó, mint legelőször.
Azt persze nem állítom, hogy nem fájt, de határozottan jobban
bírtam. 

A kezelés egyébként cirka 40 percig tart – ez
alatt az idő alatt szép sorban végigmasszírozták a problémás
testrészeimet. A kezelés végén a bőröm szép pecsenyepiros lett, és
meglepő módon nagyon kellemesen éreztem magam.

A tekercselést is
egyre jobban bírom – igaz, tegnap este az első kanál fahéjas tejberizs
után kifordult a kanál a számból… Valamiért nem tudtam nem a fahéjas
tekercselős krémre gondolni…

Úristen, lányom, hogy nézel ki?

2007 július 23. | Szerző: bluebird75

A pénteki köpölyözés megtette a hatását – hétvégére öklömnyi piros véraláfutások keletkeztek a hátamon és a combomon, amik 2-3 nap múlva átfordultak kékeszöld foltokba, és úgy éreztem magam, mint akit agyonvertek. Minden porcikám sajgott, még az alvás is fájt, esküszöm…
Kis családom enyhe szkepticizmussal fogadta a látványomat – és bevallom, egy röpke pillanatra engem is elbizonytalanítottak. Egész hétvégén azon tépelődtem, vajon megéri-e a fájdalmakat ez az egész? Mi lesz, ha egyáltalán semmi hatása nem lesz? Egy csomó fórumot elolvastam a vákuummasszázsról, és végül arra jutottam, hogy ha már belevágtam, nem leszek gyáva nyúl, nem hagyom abba félúton…

Mindent bevallok…

2007 július 23. | Szerző: bluebird75

Naivság volt részemről azt hinni, hogy a tekercselésnél már semmi nem lehet rosszabb. Hát tévedtem…
Ahogy korábban írtam, a 6. alkalomtól a Vacustylert felváltotta az SPM, azaz a szívópumpás masszázs, vagy nyugodtan nevezzük köpölyözőmasszázsnak, mert a kezelés gyakorlatilag a köpölyözés évezredes hagyományát éleszti fel, persze új, korszerű formában.

Ehhez a procedúrához nem kell levetkőzni, rajtad maradhat a frottírtunika, amit csak fel kell lebbenteni az épp kezelt testrészedről.
A képen is látható ágyra kellett felfeküdnöm – először alaposan bekenték a hasamat egy fura, színtelen zselés anyaggal (olyasmit kell elképzelni, mint amit az ultrahangos vizsgálatok előtt is szoktak használni), amire azért van szükség, hogy jól csússzon az üvegbura (vagy lombik – nem igazán tudom, mi lehet a pontos neve), majd bekapcsolták az ágy mellett látható gépet, és elkezdtek masszírozni. A masszírozás alatt értsd azt, hogy fel-le, jobbra-balra, átlósan húzkodják rajtad az üvegburát, ami a bőrt felszippantja, és az így keletkező vákuummal masszírozza azt. Ezzel tulajdonképpen aktiválják a nyirokkeringést, és fokozzák az anyagcserét a kötőszöveti sejtekben, ami az enzimeket kollagén- és elasztintermelésre ösztönzi, szóval erősíti a kötőszöveteket. Ez ugye nem hangzik rosszul?

De! Próbálok nyomdafestéket tűrő szavakat találni arra, hogy mennyire fájdalmas móka ez, de nem igazán megy a dolog… Annyi biztos, hogy ott, akkor az ágyon mindent, de tényleg mindent bevallottam volna, csak hagyják már abba! Persze azért nem kell megijedni, mert egyrészt az első alkalom sokkal kellemetlenebb, másrészt  alkatfüggő is, hogy mennyire vagy érzékeny. Az tény, hogy az én kötőszövetem igencsak kötött, szóval volt rajta mit dolgozni.

A hasam után egyébként a combom következett, majd hasra fordultam, és hátul sem kímélték a lábam, sőt, még a hátam is kapott egy adagot. Először azt hittem, a hasam a legérzékenyebb (ráadásul ez nemcsak hogy fájt, de még csikizett is), de kiderült, a combom külső részén van egy pont, ahol – nem kéne ezzel büszkélkedni – majdnem a könnyem is kicsordult. Szóval ehhez a tortúrához képest igazán megváltás volt a tekercselés.